Ragaszkodni ...

Ragaszkodni ...

Tudod arra gondoltam,
az ember nagyon tud ragaszkodni
még egy haszontalan tárgyhoz is,
ami az idők során
a szívéhez nőtt hozzá,
míg lehet toldozza, foltozza,
hogy az életét sokáig kitolja...
pedig csak egy tárgy az,
amelyik a kényelmét szolgálja,
vagy még azt se, éppen csak
a látványát szokta meg annyira:
bizony, ha más el akarná rabolni,
érte még meg is harcolna,
szorítaná amíg lehet, amíg az erősebb
nem győzedelmeskedne...
de nem csak tárgyat, sokszor
haszontalan embert is megszeretnek,
haszontalant, akinek azért mégis
van egy haszna, a másik lelkében
felébreszt
egy addig ismeretlen érzést,
mintha életre kelne
az addig halott lelke,
hogy is mondana le az életről,
arról a különleges boldogságról,
amit még a látás is okozhat:
szorítja utolsó pillanatig, amíg lehet,
amíg mód van rá, mert aki elmegy örökre,
az viszi magával a lelke boldogságát,
maga után hagyva a tátongó űrt,
azt az ismerőst, ami volt előtte,
ami a pokolnál is rosszabb tán...
talán ahhoz ragaszkodik az ember,
ami benne történik, még akkor is,
ha mégoly haszontalan is a másik,
ragaszkodik hozzá,
mint az életéhez a halálra ítélt,
köröm szakadtáig szorítja,
még akkor is, ha tudja,
aki menni akar
az elmegy úgyis.

2013, szeptember 30.