Másét megkívánva

Másét megkívánva

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
a tiltó parancsolat ellen
azzal vét sokszor,
hogy ami a másé,
azt megkívánja,
de, ha egyszer megszerzi,
mikor már a sajátja,
nem tud vele mit kezdeni,
talán, mert ha az övé is,
nem hozzá tartozik,
többé már nem kívánja,
valahol a lelke mélyén
továbbra is ott él,
hogy neki a másé kell...
és így van talán a szeretettel is,
hogy áradjon felé, arra vágyik,
érte, ha kell,
koldusnak is beszegődik,
magát még meg is alázza,
s ha egyszer az övének tudja,
akkor sincs meg benne az öröme,
hiszen az már a sajátja,
kíván magának
mindig újabbat,
s ha már az is megvan,
akkor se boldog vele,
talán, mert nem érzi magáénak,
pedig oly sok mindent megtett érte...
a legnagyobb kincs is értéktelen annak,
aki nem tud vele mit kezdeni,
ha csak a feneketlen szeretetéhség vezeti,
újabbért, és újabbért áll be a sorba,
nem lakik vele jól soha,
ha a kincset csak magának akarja,
ha nincsen rá lelkileg felkészülve,
ha nem tartozik hozzá,
ha a szeretetet megszerezte,
és nem a szeretetével ébresztette.

2013. aug. 28.