Ha gyenge az ember

Ha gyenge az ember

Tudod arra gondoltam,
az ember, ha gyenge,
irányítani nem képes
még a saját gondolatát se,
a kívülről érkező rossz uralkodik rajta,
helyet a kevéske jónak nem hagyva:
az ő előjoga a hangos zokogás,
a toporzékolás, a feszültség
levezetése máson:
az ember, ha gyenge,
az Istent nem találja magában,
azért, hogy nincsen tartása,
a segítségét kívülről várja...
ha gyenge is,
ártani van bátorsága,
s, ha találkozik egy másik,
egy szintén gyengével,
akin, ha addig nem is látszott,
őt, a bátrat megismerve kiderül,
hogy gyáva nagyon,
ha egyszer behálózza,
uralkodik rajta,
a fullánkjától félve marad
egy életre a rabszolgája...
az erős nem kíván uralkodni,
de, hogy rajta uralkodjanak,
azt nem engedi,
erejét a benne lévő szeretet adja,
ő már az Istenét megtalálta,
a kívülről jövő gondolatokat uralja,
elzavarja az ártókat,
nem sír, feszültség,
mit levezethetne máson,
benne nincsen...
de a szeretetlenséget tapasztalva
az Istennek is nehéz a dolga,
akaratlanul is elered a könnye,
de azért erős, ha elesik felálljon:
mikor már kívülről
nem érkezik semmi jó,
akkor ketten együtt,
az ember és a benne lakó szeretet
nagy fájdalmak közt megteremtik
a vigaszt adó gondolatot.

2013. szept. 10.