Belső hang

Belső hang 

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember talán
olyannak látja a világot,
amilyenné önmaga lett,
a többire ki, azt vetíti:
az önző
az egészet önzőnek hiszi,
a magányos azt,
hogy az embernek a sorsa
már csak olyan,
hogy két ember a Földön
távolabb van egymástól
mint a csillagok
az éjszakai égbolton,
a lélekben szegény,
üres lelkűnek gondolja a világot...
pedig az is lehet, hogy mind,
aki a világból lát rosszat,
az eltévedve bolyong
egy sötét erdőben,
s mert sokan vannak sorstársai,
azt gondolja,
hogy az az igazi...
pedig talán nem az egész rossz,
ő került a rossz helyre,
talán, mert az útról letért,
ahol az ember
testvérnek érzi a másikat,
ahol a boldogság nem idegen...
talán eltévedt, talán azért,
mert nem hallgatott
a belső hang,
a szeretet okos,
jó irányt mutató szavára.

2013. szeptember 12.