Az égbolt fátyla
alatt.
Az éjszaka
bársonyosan betakar. Megtört fények a hajnalban. Madárdal zeng. Alszol. Pilláid
mögött elpihennek a nappal gondjai. Esthajnalcsillag kél a horizonton, kísérve
álmaidat. A hajnali pírral ömlik ránk a fény, köszöntve egy reményteli új nap.
Köszönt a világ és az életünk megy tovább. Elsuhant felettünk az idő. A napok
múlásával, az éjszakák sötétjében. Fordul a nappal és az éj. Kihunynak az
égbolt csillagai, pírt fest a kelő Nap a horizontra. Bársonyosan érint a reggel
– az ébredéssel.
Mélabú szívünkben.
Vonuló, gyöngyházszínű, sodródó felhők az égbolton, közöttük fények villannak.
Halkan susog a szél. A japán akác hullajtja virágszirmát, a fűzfák csöndesen
sírnak, susognak. Hullámzik a mező füve az égbolt fátyla alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése