A szeretet menedéke
Fények ébredése a
horizonton, úszó felhők az égi óceánban. A Nap simogató sugarai dédelgetik fájó
életünket. Az alkony lassan szálló pírja ringatózva kúszik az estben.
Az éjszakák
bársonyossága, csendje az álmok világába visz. Szívünk olykor kihagyó
dobbanása, lelkünk mélyén az árnyak, szemünk körül szarkalábak, az álmatlan
éjszakák jele.
A szavak
ringatásában, a szeretet menedékében, hatalmában, lelkünkben élünk csendes
békében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése