A rőzse lángokat sír
Életem kínokkal telve
Hirtelen borul rám a fájó idő
Szememet könnyek égetik
Szürke felhőket sodor az őszi szél
Mint engem sodor a fájdalom hullámán
Elmentél tőlem, elengedted a kezem,
Ringatózott(m) emlékeimben
Forrón lángoló szerelem,
A csoda voltál nekem
A fehér holdsarló alatt
Lelkem belefonva a végtelenbe.
Vezeklek bűneimért,
Megkövetlek szerelmemért
Fájdalmasan vágyó sóhajom száll feléd
Árny ül a lelkemen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése