Egyszer mindenki elindul
Tudod arra gondoltam,
hogy az élet
szeszélyes,
ha kiszámítható lenne
mégis,
az élet
matematikájában
az ember rossz,
könnyen okos,
ha a következmény
megvan...
nem is mindig van
folytatás,
sokszor, ami
súlyosnak látszik,
súlytalan,
csak egy fájdalmas
ficam,
elmúlik nyomtalan,
az óvatosságra intő
tanulság marad,
azt is elfelejteti az
idő,
de a legfontosabb
dolgok tudhatók,
a végső eredmény
kiszámítható,
hogy egyszer mindenki
elindul,
a ki tudná azt
megmondani,
hol végződő hosszú
útra,
sokszor teljesen
váratlanul,
az utolsó találkozás
nem bejelentve
érkezik,
hogy nincs tovább,
nem tudni róla,
ami nem is baj,
de nagyon fontos az
utolsó,
(az időpont ismerete
nélkül,
minden találkozás)
azoknál,
akiket összeköt a
szeretetszál,
egy vigyázatlan rossz
szó,
lehet az végső,
bár az elvesztés
borzasztó,
szinte hihetetlen,
még azt is túléli az
ember,
sokkal nehezebben,
ha a végső
feloldozást
nem kapja meg,
ha úgy marad magára,
hogy a baleset
helyrehozhatatlan,
a különben csak egy
kis ficam,
még meg is
keseríti,
az amúgy is árvává
lett életet.
2010. szept. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése