Emlékezés ...

Emlékezés …

Mennyit is ér az életünk, milyen és van e egyáltalán életünk.
Ezt soha nem tudja az, aki nem egyedül él.

Igen, tudom, Lehet társsal is magányosak lenni - ez köztudott.

De más ez a magányosság. Mindenkinek azt kívánom, soha ne érezze ezt meg.
Emlékezés: van, akinek már csak az emlékek maradnak,

de legalább azt senki nem tudja elvenni tőle.

Az emlékek - ha rosszak, - ha jók, - akkor is emlékek, és hozzánk tartoznak.
Emlékezni nem csak szép dolgokra kell, hiszen a rosszak is az
ember életéhez, - az emberhez magához tartoznak.

Az biztos, a szépre emlékezni jobb, de az már szomorú, ha van, aki arra
sem tud emlékezni.

Attól, hogy valaki emlékezik, az új élmények befogadására ugyanolyan

szükség van - és igen, - az újak is előbb utóbb emlékké válnak.

A szomorú az, ha valakinek nem emlék, ami valóban emlékké lett.