2016. november 1., kedd

Didergő magány



Didergő magány

Keveset beszélsz.
Magadba zárod gondolataidat.
Úgysem érti senki.
 Az érzéseidet is magadba zárod.
Nincs megoldás életedre.
Nem kötelez semmi és nincs kötelék semmihez.
Csak csendesen sodródsz sorsod útján.
Felhők takarják előled a napot és nincs remény a fényre.
Ösvényedre lépsz, búcsú nélkül.
Üressé válsz - elveszett minden.
Elhagyatott a szíved, megfakultak  a színek.
Meggyötört az arcod, beléd hasit a fájdalom.
Tompa fényű Hold alatt magányosak az éjszakáid.
Zaklatott álmokkal jársz emlékeidben.
Csalárd remények.
Könnyeid elapadtak, dideregsz magányosan.
Nagyon hiányzol.
Gyere - vigyél magaddal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése