Mag és mag
Tudod arra gondoltam,
hogy a felületes
szemlélő
talaj és talaj között
nem tud tenni
különbséget,
aki bele magot ültet,
és izgatottan várja,
legyen az eredmény
látható,
az sűrűn csalódik,
sokszor hiába is
lesi,
a mag meg se moccan,
vagy ha mégis,
csenevész lesz az
eredmény,
az ember azt
gondolhatja,
ez a föld
haszontalan,
nem is próbálkozik
többel,
pedig minden mag
nem minden földbe
való,
mielőtt az ember
ültet,
a földet meg kellene
ismerni,
megismerni, és
megszeretni,
időközben megtudni
tőle,
belsejében milyen
kincset rejt,
hogy melyik az a mag,
amelyik ki tudja
csalogatni,
ha hozzá nem értő kéz
ülteti,
ott a növény is csak
sínylődik,
a földnek sincs
sikerélménye,
pedig egy másfajta
magból
ugyanott,
virág teremhetne
csodálatos,
szegény föld nem
tehet semmit,
önmagától nem képes
kiteljesedni,
ilyen talaj az ember
is,
benne is kincsek
vannak rejtve,
de ha nem figyelnek
rá eléggé,
ha nem figyelnek rá
szeretettel,
ha mást várnak tőle,
mint ami kihozható
belőle,
akkor kudarcra van
ítélve,
de ha valaki értő
szemmel,
értő szeretettel azt
keresi,
ami amúgy benne
megvan,
ha megtalálja
a hozzá tartozó
virágot,
akkor nincs olyan
talaj,
miben ne lenne valami
különleges,
ami előcsalogatható
nagy-nagy
szeretettel.
2009. szept. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése