Fiatalon - reménnyel telve ...

Fiatalon - reménnyel telve ...

https://www.youtube.com/watch?v=jS-wUgzg_zc

 

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember általában,

míg nagyon fiatal,

tele van bizalommal,

hittel, és reménnyel,

a világ, az emberek,

és önmaga felé,

ha nincsen is vagyona,

akkor is gazdagnak érzi magát,

nem tudja még, nagyon sokat,

csak a nagyon gazdagok veszíthetnek,

ki sokakban bízik,

sokakban is csalódik,

ha szerencséje van,

a csalódások sorozata után

eljut odáig,

hogy tudatosul benne,

nem számíthat senkire,

egyedül van a világban,

csak önmagában bízhat,

lenullázódik szinte,

szegényebb lesz

a templom egerénél is,

nem épp bizalmatlanná válik,

csak nem marad,

akiben még bízhatna,

mintha valaki azt gondolná,

gazdag,

egyszer mégis kiderülne,

nincs neki semmije,

a világtól ajándékot nem várhat,

fázna,
de tűrné megadóan

az ember sorsát,

a halálhideg magányt,

de ha egyszer mégis

a Nap nem vártan kisütne,

ha jönne valaki,

ki kezével megmelengetné

fagytól vacogó kezét,

nem tenne többet,

csak ennyit, az ember,

aki míg remélt,
oly sokat csalódott,

aki a nullára került,

kezdené gazdagnak érezni magát,

másféle gazdagság ez,

talán a valódi,
akkor úgy érezné,
többet kívánni se lehet,

s ha még egy szerető szót,

kedves simogatást is kap,

és még szeretettel is megkínálják,

az olyan az ő számára,

mint éhezőnek

a lukulluszi lakoma.

2009. szept. 20.