Elhalt levelek …
Örökzöld remények.
Sok évig vártalak, míg egymásra leltünk.
Szemedben mosollyal
közeledtél szívemhez.
Elmúlt minden, a
rózsaszirmok lehulltak,
a levelek elhaltak.
A napsugarak is a
felhők mögé bújtak.
A szél messze sodort.
Véget értek a mesék,
árnyak váltották fel
a fényeket.
Szíved szabálytalan
ritmusát hallgatod.
Minden elfolyik a
végtelenben.
Lelkünkre borulnak az
alkonyok
a felettünk elszálló
időben.
Mozdulatlanná válik
minden
– még a remény
szálldos,
a rózsák felett a szürke
felhőket
szétfújja a szél és
azúrkékké válik a horizont.
Majd az alkonyat
színei után
sötét takarót terít
ránk az est, az éjszaka.
Csak a Hold és a
csillagok fénylenek.
Így maradunk magunk az
IDŐ-vel álmainkban,
emlékeinkkel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése