Álom az álomban

Álom az álomban

 https://www.youtube.com/watch?v=RryNfAYncKw

Tudod álmomban álmodtam,

hogy mély álomból ébredek,

és mintha a hosszú éjjelen,

elmúlt volna rólam minden teher,

mint kit hirtelen ébresztenek,

ki még az álom határán mosolyog,

azt se tudva, kicsoda ő, hol van,

és mi történt vele,

mi nyomasztotta előző este,

de ahogy magához térni kezd,

jönnek elő az emlékek fokozatosan,

a derűs mosoly lehervad,

mikor kiderül,
nem álom volt csak az egész,

álmomban én is úgy ébredtem,

csak nem jöttek az emlékek,

mintha a gondok, bajok, örömök,

nem is léteztek volna,

csodálkozni se csodálkoztam,

természetes volt, hogy jól vagyok,

könnyűnek,

szinte léginek éreztem magam,

lépegetés közben

a földet érinteni sem érintettem,

mintha nem is én lettem volna,

miközben nagyon is én voltam,

csak éppen, mint egy kisgyerek,

a tegnap emlékei nélkül

gondtalan,

tapogatni se tapogattam meg magam,

mi történhetett velem,

mert semmire se emlékeztem,
semmit nem hiányoltam,

úgy volt természetes minden,

azt éreztem, hogy a világ szép,

nem, hogy megszépült,

álmomban más nem volt velem,

csak az a pillanat,

amikor végül felébredtem,
elgondolkodtam,

hogy pillanatra se láttam magam,

a vízparton láthatatlan álltam,

láthatatlanul örültem

az éjszakai naplementének,

úgy voltam, hogy ott se voltam,

talán az álombéli álmomban

arra ébredtem, hogy meghaltam,
aztán arra gondoltam,

vajon mi lett volna velem,

miről szólt volna a mese,

ha folytatódik,
és az jutott az eszembe,
nem bolyonghat céltalan a lélek,

amelyik megtalálja társát az életben.

2009.szept. 13.