Életünk szerenádja …
Meghitt szerelem
talált ránk,
szívünket összefonva.
Lassú léptekkel egymáshoz
szelídültünk.
Fényes, ragyogó két
szemed simogatott.
A szerelemhúrokat
nálunk az ősz hangolta fel.
Dallamaink tizenhárom
évig zengtek együtt, egymásnak.
Elragadott tőlem a
halál,
gyertyád lángja
ellobbant.
Elmentél, - közös
húrunk elszakadt.
Életünk szerenádja
elhallgatott.
*
Álmaimban sokszor
megjelensz.
Már sötét árnyak
ölelnek.
Lelked bolyong a
végtelenben.
*
A boldog évek messze
sodródtak.
Könnyeim fel-felszántják
arcomat.
Merengek a múlton,
és óvatosan lépdelek
tovább utamon.
Vissza-visszanézek
álmaimban.
Az idő pereg, majd
elillan
és megpihen a
végtelenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése