Korán ítélünk

Korán ítélünk

Tudod arra gondoltam,

az ember korán ítél,

amikor azt gondolja,

rosszak az emberek,

hogy az emberiségből

kifogyott a szeretet,

ami éppen lehet,

de amiből ítélkezik,

az a minta oly kevés,

abból nem lehet általánosítani,

ahol a talaj rossz,

ott nem jó a bor,

a rossz szembetűnőbb,

a hírek is róla szólnak,

vele a levegő tele van,

a sértés mély nyomot hagy,

a simogatás nyomtalan,

gondolná az ember,

pedig valódi nyomot,

egy életre megmaradót,

ő hagy maga után,

néha mégis fél

simogatásra emelni kezét,

talán, mert a híre az,

hogy rossz a világ,

rosszak az emberek,

pedig lehet,
hogy a híre rosszabb,

mint az önmaga,

mondják, rosszak az emberek,

de oly kevés az ismerhető

abból a sok milliárdból,

aki a hírekbe nem kerül,

a jó bort is csak az ismeri fel,

ki sokfélét megismer,

csak a kitűnőt,

vagy a nagyon rosszat emlegetik,

a kettő között sok van még,

ami nem kerül a bírák elé,

közöttük isteni nedű is lehet,

sok van kiforratlan,

amelyikből lehet még minden,

akár jó felé billenthet a mérleg,

talán nem is rossz az ember,

csak olyan, mint a kisgyerek,

ha sokat mondják neki,
végül még maga is elhiszi,
míg az ellenkezőjét nem mondja,
ki őt mindennél jobban szereti.

2009. szept. 14.