A jelen pillanat a fontos
Tudod arra gondoltam,
hogy mindig az a
fontos,
az a pillanat,
amiben vagyunk éppen,
azt kellene
varázsolni széppé,
a múlt már nem tehet
boldoggá,
pedig az ember nem
varázsló,
ha elindult az úton,
ami elvezette egy
ijesztő,
addig ismeretlen
tájra,
azt nem képes
akaraterővel,
sem imával
megváltoztatni,
ha nem is tudott
róla, mikor indult,
odaindult,
odaérkezett,
végig, azon az úton
ment,
ami elvezetett a
szörnyűségig,
a pillanatban
lerázni a múltat
képtelenség,
mert a múlt rátapad,
összenő az emberével,
de talán tehet a
vándor a jövőért,
hogy a rossz pillanat
ne a megérkezés,
hanem az elindulás
legyen,
kifelé, a sötétből a
fény felé
talán hosszú az
utazás,
fárasztóbb, mint
mikor indult ifjan,
talán az idő is már
kevés rá,
lehet, hogy célhoz
sem ér,
de a sötétből a fény
felé
az út lelkesítő tud
lenni,
ha a pillanat nem a
megérkezés,
hanem kezdete, talán
egy jobb útnak,
ha azt a szörnyű
pillanatot,
megszépíteni nem is
lehet,
de meg lehet
szépíteni a jövőt,
vagy csak idő híján,
a jövő pillanatához
vezető kirándulást.
2010. szept.
14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése