A világ gömbölyű ...

A világ gömbölyű ...

Tudod arra gondoltam,

hogy a világ gömbölyű,

nincsen eleje,

és vége sincsen,

semmi nincsen benne,

ami szögletes lenne,
se egyenes nincs benne,

aminek lenne kiindulópontja,

és végpontja,

az évszakok körbe járnak,

ahogy a Föld forog a Nap körül,
sehol nincs elválasztó határ,
az éjszaka is csak pihentet,
utána a nap folyik tovább,
nincsen az évnek eleje,

és nincsen itt a vége,

megy minden
a maga útján körbe,

semmi nem hal meg,

és semmi új nem születik,

a fának a magja maga a Fa,

az ember gyereke az Ember maga,

mintha egy hatalmas csillag

sok-sok apró darabra esne szét,

sok kis csillagra,

a sok kis csillag se sejtené,

ők a nagy egésznek

pirinyó kis részei,

a mag se tudja,

hogy ő része az egésznek,

a világ határtalan,

a határokat csupán az ember építi,

talán, hogy ne legyen otthon a világban,

talán, mert nem érzi önmagát

a folytatásban,

de talán, mert a másikban

nem is önmaga folytatódik,

csupán a tudatlan anyag,

az én,

vagyis a tudatos lélek

csak a lélekben folytatódhat,

aki talán,

amíg haza nem talál,

addig változtatja az otthonát.

2009. szept. 15.