2016. március 16., szerda

Végnélküli ... véges ...



Végnélküli … véges …

Amikor az ember gondolatában csak egy valaki foglal helyet,
amikor már semminek nem találod értelmét,
amikor semmi nem érdekel, nem tud lekötni és mindemellett tudod,
hogy minden olyan értelmetlen és végnélküli - vagyis inkább véges …
és csak azt tudod, hogy Nélküle az élet is olyan értelmetlen;
hogy mindez  mi? - mit sem számít, csak azt tudod és azt érzed, mindenben ŐT keresed;
hogy szeretnéd világgá kiáltani, hogy az élet céltalan, értelmetlen Nélküle
és ha egyszer nem találod, meghalsz  a világ számára ...
Mikor csak fekszel, bambán,
- mikor a könyv a kezedben csak azért van, hogy a sorok között is ŐT lásd
és félsz a lépésektől, félsz a pillanatoktól …
mert attól rettegsz, mit is hoz el a következő ...
Következő? - vajon van e egyáltalán következő? …
hogy nem az jön e, hogy az érzéseid miatt eltaposnak
- de a lelkedben, a szívedben és a fejedben akkor is már csak Ő foglalja el a helyet …
A világ - a világban - neked - neki – nekem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése