Ha a lélek …
Tudod, arra
gondoltam,
hogy az ember mit
lát,
milyennek látja a
világot,
azt az befolyásolja,
milyen az uralkodó
hangulata,
akinek rossz,
az mindig csak lefelé
néz,
ő nem lát mást,
mint a port, és a
piszkot,
számára nincs olyan
látvány,
ami jókedvre
derítené, felvidítaná,
neki lefelé tekintve
a világ pocsék,
de felemeli a fejét,
aki jól érzi magát
benne,
felemelt fővel
messzire ellátni,
aki távolra néz, az
sok szépet lát,
ami táplálja a már
meglévő örömét,
észreveszi a
szivárvány szépségét,
őt a csodálatos
naplemente megigézi,
elgyönyörködik a
madarak utánozható,
mégis utánozhatatlan
szárnyalásában,
neki, mert azt látja
meg belőle,
szép a világ,
egy, és mégis két
külön világ,
különböző hangulatok
világa,
de hogy milyen a hangulat
függhet sok
mindentől,
leginkább attól,
otthon vagyunk-e a
világban,
nem a kinti világtól,
nem attól, milyen a
nagyvilág,
hanem hogy milyen az
otthonunk,
milyen a legparányibb
házunk,
hogy milyen a
templomunk,
a saját épületünk,
saját testünk,
hogy benne a lelkünk
csak szállásra,
vagy valódi otthonra
talál
ebben a piciny kis
külön világban,
hogy jól érezzük
magunkat,
hogy a hangulatunk jó
legyen,
ahhoz kell, hogy épp
testben
a lélek épp legyen,
ha csak a test
egészséges,
a lélek betegsége,
mint valami fertőző
kór,
idővel őt is
megtámadja,
de a test csak külső
fala a háznak,
ha legbelül rend van,
ha van egy szoba,
ami a lélek kényelmes
otthona,
feledteti a mégoly
romos falakat,
ha a szeretet, a
lélek komfortja
a helyén van,
akkor, ha a falak
állapotát látva,
az ember néha el is
veszíti a kedvét,
de ha jobban
odafigyel,
ha beljebb tekint,
ha megpillantja a
szeretettel teli,
jól szigetelt meleg
szobát,
mert a szeretet jól
szigetel,
a zavaró zajt nem
engedi be,
se a külső, barátságtalan
hideget,
se a fárasztó
nyavalyáját a testnek,
ha mindezt látja az
ember,
a fejét felemeli,
tulajdonképpen minden
rendben,
ha a lélek a
repedezett falak ellenére
megtalálja valódi
otthonát.
2009. márc. 02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése