A végtelenbe hulltak
…
Árnyékba borul a
szemem, ha fájdalom marja szívem.
Fölém hajolnak az
emlékek, lelkemet is rabul ejtik.
Szememben könnyek és
gyertyafények szikrái csillognak.
Kutatom a sötétet, az
árnyakat.
Keresem ma is a
miértekre a válaszokat, de mindhiába.
Zaklatott éjszakák (nyugtalan)
után fájók a reggelek.
Bennem ketyeg a múló
idő.
Áll a világ, csak
szívem dobban újra.
Új nap, új éjszaka. A
te szíved már nem fáj, az öröklétbe takaróztál.
A végtelenbe hulltak
a fények,
Rossz nélküled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése