Elvehetetlen otthonunk ...

Elvehetetlen otthonunk ...

Tudod arra gondoltam,

talán az életben a legfontosabb,

hogy az ember érezze biztonsággal,

elvehetetlen otthona van a világban,

de hogy az egész legyen az otthona,

sok kis biztos pont kell hozzá,

az otthon talán az,

ahol kibújik a merevítőkből,

ahol a púdert lemossa magáról,

ha nem kell félnie attól,

elveszítheti, amit a magáénak tud,

mert a gyomorban görccsel,

a bizonytalanságban,

nincs otthon az ember sehol,

az egész világ otthon,

ha otthon az, ahol az ember

a fejét álomra hajtja éjszaka,

ha nem gondol arra,

majd a többiek mit szólnak,

ha reggelre kelve kócos a haja,

ha meggyűrődött az arca,

otthon talán az,

ahol az ember lehet önmaga,

ahol önmagának lenni nem bátorság,

amikor tudja, mert megtapasztalta,

akkor is szeretve van, ha nincsen rajta az álca,

és minél több helyen érez így,

annál nagyobb a boldogsága,

hogy a helyét megtalálta,

hogy otthona van a világban,

otthon lehet egy kapcsolat,

és abban is maradhatnak hontalanok,

ha az ember nem érzi azt,

hogy önmagáért szeretik,

ha az elvárások mások,

igazán akkor érzi jól magát a világban,

ha otthon érzi magát a lakásban,

mindenféle kapcsolatában,

a szerelemben, és a barátságban,

vagy akár a versben,

ha otthona van bennük,

akkor, mint a kincset, szeretettel óvja,

mert mindenki vigyáz az otthonára,

ha nem csak bérlő, ha tulajdonostárs,

mert nincs a világon jobb annál,

mint otthon lenni lakásban, kapcsolatban,

szeretetben, barátságban,

vagy akár a versben,

vagyis mindenben,

ami kapcsolódik az emberhez.

2010. márc. 04.