Kusza sorokként …
Könnyeim zápora
mögött összemosódnak a betűk.
Kusza sorokként
rendezetlenül folynak.
Értelmét veszti a
múltunk ebben a romlott világban.
A szavak a szívünkben
visszahangzanak és a szél sodorja tova az örökkévalóságba.
Tépett felhők
felettünk, szívünkben emlékek, lelkünkbe álmaink beleégtek,
meséskönyvünk
lapjaiba belesimulnak a múlt emlékei, - álomképekben visszajárva.
Megbékélve élek –
sorsommal – immár egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése