Több dimenzióban ...

Több dimenzióban ...

Tudod, arra gondoltam,

mi egyszerre több dimenzióban élünk,

egyszerre élünk itt a jelenpillanatban,

egyszerre a múltban,

és az elképzelt jövőben,

több dimenzióban élünk,

de csak egyben látunk,

itt tartanánk, mint egy múmiát

a múltat,

a lehet, hogy sosem lesz jövőbe

kapaszkodnánk,

de valódi képet csak a pillanatról látunk,

hogy a világ dolgait okosabban ítéljük,

ahhoz szemüvegre lenne szükségünk,

olyanra, amivel egyszerre,

egy időben látnánk a jót,

és a rosszat is,

az ember odaédesgeti,

magához csalogatja,

szeretett énekesmadarát, a rigót,

boldogan figyeli dalát hallgatva,

hogy nem csak szórakoztatja,

de közben a gyümölcsöst

a kártevőktől szabadítja

kedves kis barát az énekes rigó,

de, csak míg be nem érik a gyümölcs,

akkortól őbelőle lesz

a kert legnagyobb kártevője,

az embernek ellensége,

de ha lenne egy szemüveg,

ami egy képben mutatná

a világ valódi arcát,

az egyetlen igazi arcát,

nem csak a pillanatnyit,

akkor,

ha nem is az időnként látott

leggyönyörűbb lenne,

de nem is lenne olyan sötét,

olyan elviselhetetlen,

mint ahogy azt sokszor

a viharban látja az ember,

nem lenne rózsaszín,

de fekete se lenne,

talán zöld, vagy barna,

vagy éppen napsárga,

akkor talán,

ha olyan szemüvegen át

nézné a világot az ember,

akit egyszer megszeretett,

az soha se lehetne ellensége.

2009- márc. 10.