Megváltoztatnánk mindent ...
Tudod, arra
gondoltam,
hogy mi emberek
szeretnénk
megváltoztatni mindent,
mintha a világ egy
doboz gyurma volna,
mintha a teremtés
ránk lenne bízva,
hozzuk ki azt belőle,
ami nekünk legjobban
megfelel,
de mi nem tudjuk, mi
a legjobb nekünk,
csak össze-vissza
próbálkozunk,
a jót addig
javítgatjuk,
míg végleg elrontjuk,
vannak elvárásaink a
hegyekkel,
a folyókkal, a
növényekkel,
az állatokkal,
ilyenek legyenek,
ilyennek szeretnénk
benneteket,
sokszor szelídíteni
akarunk,
és megvadítunk,
mintha azt vágnánk a világ
fejéhez,
hogy tökéletlen,
sokkal jobb, sokkal
kedvesebb,
sokkal szerethetőbb
is lehetne,
ha önmagához semmi
köze nem lenne,
ha kiérdemelni akarja
a szeretetünket,
változzon már a
kedvünkre,
mintha az ügyes
balkezestől azt akarnánk,
hogy a jobb kezével
szépen rajzoljon,
a világ, ha érezne,
azt érezné,
hogy nem szereti őt
az ember,
akit szeret, az egy
másik világ,
így tesz sokszor az
ember vele is,
Ővele,
akinek azt mondja,
szeretlek,
csak téged szeretlek,
majd gyorsan
hozzáteszi,
de azért legyél
teljesen másmilyen,
legyél jobb, legyél
szebb,
legyél okosabb,
épp azt nem mondja,
csak olyan ne legyél,
amilyen te vagy,
mintha az ügyes
balkezestől várnák,
jobb kezével
gyönyörűen rajzoljon,
az ember is, ahogyan
a világ,
csak önmagát tudja adni,
ha próbál az
elvárásnak megfelelni,
sete suta, vagy éppen
lázadó lesz,
a világon változtatni
csak a szeretet
képes,
de nem úgy,
hogy az elvárás
kicseréli,
hogy balkezesből jobb
kezes lesz,
hanem azzal, hogy
csodát tesz,
a megszeretett
kicsinyke hajtás
megmarad önmagának,
csak hatalmas
koronájú fává terebélyesedik.
2009. márc. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése