A távolság

A távolság

Tudod, arra gondoltam,

hogy a sokat átkozott távolság,

az időbeli,

és a térbeli távolság olyan,

mint valami rosta,

az ember életében történik

sok fontos,

és kevésbé fontos dolog,

ami közelről összetéveszthető,

látszatra,

különbözőségében is hasonló,

a legfontosabbakról kiderülhet,

emlékezetre sem méltó,

idővel a felejthetőnek hitt

felejthetetlenné lehet,

a távolság folytonosan szitál,

átszitálja a fergeteges örömöket,

és a sosem múló bánatokat,

először csak apróbbak lesznek,

majd ki is esnek a rostán,

az igaznak hitt tévedések,

ahogyan az ember távolodik,

mindig kisebb lesz,

ami csak a szemnek látható,

közben pedig megnövekszik

a lélek számára fontos dolog,

végül szinte mindent elfelejt,

csak az igazi marad kitörülhetetlen,

csak a valóban felejthetetlen

lesz felejthetetlen,

a hiány, amit az idő begyógyít,

az csak egy piciny kis rés,

tévedés volt hinni,

hogy az a hiány valódi,

a lényeges mind megmarad,

a többi kihullik

az emlékezett szigorú rostáján,

talán, ha egyszer a földi lét

utolsó kapuján átsétál az ember,

akkor derül világosság arra,

milyen is volt valójában az élete,

hogy volt-e,

mennyi volt a fontos benne,

a magával vihető,

vagy csak mindent elfeledve,

üres kézzel távozik, emléktelen,

mint ki itt se járt ezen a világon.

2009. márc. 7.