Az ember szétszórja
magát
Tudod, az ember
szétszórja magát,
túl sokfelé
kapaszkodik,
szeretné,
ha nagyon sokan
szeretnék,
ezért képtelen
megfelelni önmagának,
mert azt nem lehet,
hogy a gyümölcs is
mind a fán maradjon,
és közben a
gyümölccsel jól is lakjon,
ha azt akarom, sokan
szeressenek,
akkor simulékonynak,
alázatosnak kell lennem,
olyannak, akit
mindenki szeret,
ha az ember megmarad
magának,
akkor elveszít
másokat,
mert a legtöbben nem
ilyen lovat szeretnek,
aki másra vágyik,
hamar csalódik,
és talán jó is az, ha
időben veszik észre
a tévedésüket,
így kevesebb marad a
kötelék,
csak az aranyszálból
lévő marad meg,
amelyik a szívtől
szívig, a lélektől lélekig ér,
a többi, az mind csak
erőltetett,
a vaslánccal
összetartott köteléket megeszi a rozsda,
akkor lesz az ember
szabadon önmaga,
ha az összetartó erő
csak a szívekben él,
ha mindenki csalódik
benne, akkor kiderül,
nem őt, azt a képzelt
másikat szerették,
akkor már ő lesz a
világ csavargója,
aki bátran lehet
önmaga, nincs veszítenivalója,
kit elveszíthetett
volna, elment magától,
aki nagyon sokat
szeret, senkit se szeret,
lehet mélyen szeretni
az egész világot,
de sokakat nem lehet
igazán szeretni.
/2008.jan.13./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése