Eszünkbe jut ...
Tudod, arra
gondoltam,
hogy néha az embernek
eszébe jut valami,
teljesen váratlanul
egy olyan mondat ami,
ami számára
egyáltalán nem mond sokat,
amit egyáltalán nem
is ért, hogy megértse,
ahhoz előbb a
végtelent kellene felfognia,
de ő mégis elkezd
játszani a gondolattal,
mint a gyerekek a
felnőttek dolgaival,
így voltam ma reggel
én is,
egy számomra
érthetetlen jelenséggel,
azzal a gondolattal
játszottam,
hogy a párhuzamosok
a végtelenben
találkoznak,
elképzeltem a kitartó
párhuzamosokat,
amint fáradhatatlanul
igyekeznek előre,
egymáshoz nem
közelítve,
egymás kezét se
érintve,
de egymástól egy
pillanatra sem távolodva,
mint akik tudják,
akkor nekik végük van,
meghalnak maradni
párhuzamosoknak,
és akkor elvesznek
egyedül a semmiben,
ketten együtt a
végtelen felé igyekeznek,
ahol, ha igaz a
törvény, ki tudja miért?
talán hűségük
jutalmául,
végre egymásra
találhatnak,
ha valóban van ilyen,
a végtelenig kitartó
párhuzamos,
vajon mi tartja őket
össze,
mitől tartanak ki,
ilyen rendületlenül
egymás mellett,
kell, hogy valamiféle
összetartó,
de mégis taszító erő
legyen közöttük,
nem keresztezik
egymás útját,
és ellenkező irányba
se indulnak,
ketten vannak, mégis
egyek ők,
egy az akarat, ami
vezeti őket,
ők a párhuzamosak,
akik igyekeznek a
végtelenbe,
hogy találkozhassanak
végre,
talán azt remélik,
ott vége a
rémálomnak,
végre a taszítás
megszűnik,
megmarad csak a
vonzódás,
talán kitartásuk
jutalmaként
egyszer majd
megtudhatják,
hogy a párhuzamosok
valóban találkoznak a
végtelenben,
hogy hűségükért,
kitartásukért
megkapják méltó
jutalmukat:
egymást.
2009.márc. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése