Február –újjászületés
Olyan vendég a
február,
hogy amikor ő
megérkezik,
a nyárra vágyó
embernek a pohara
a fagyos télből
teljesen betelik:
egy csepp még és túl
is csordulna,
mert addigra végkép
elfogynak
a nyáron feltöltött
energiák,
a hangszer
lehangolódik,
és mégis van, ami
megszépíti:
éppen az elmúlás
közeledte,
amitől az ember úgy
fél máskor,
de most azt jelzi,
a télnek vége hamarosan,
a remény ott van
a legfagyosabb
februárban…
rövid hónap ő, és az
is lehet,
a tél általa a
legkegyetlenebb,
de a március követi,
ami lehet hideg még,
de már rajta érezni
a tavasz langyos
leheletét,
még csak alighogy,
de hogy sokáig várni
nem kell
azt jelzi a fejét
itt-ott,
még a hóból is
felemelő hóvirág:
látni az alagút végén
a fényt,
az eljövendő
újjászületést.
2013. február 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése