Csipkés rezgések …
Zúzmarásak a fák, a
bokrok.
Fehér csipkeként
öleli át
a ködben úszó homály.
Szomjúhozzuk a fényt,
a sötétből való
kilépést.
Hideg szelek
borzolják
a kopaszodó ágakat,
szürke felhőket
sodorva az égen.
Bánatunk is egyre
mélyebb.
Nehezen nézünk szembe
önmagunkkal is.
Rezgéseink egyre
lassabbak,
a szavak a
reménytelenségbe hullnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése