Sötétbe borult
Csendesen leszállt az
este
Sötétbe borult a fagyos, februári táj
Hiányod fájón mar szívembe
Nélküled ordító a magány
Sötétbe borult a fagyos, februári táj
Hiányod fájón mar szívembe
Nélküled ordító a magány
Csillogó szemed fénye előttem
Szívem ezernyi lánccal hozzád kötözve
halk sóhaj a néma csöndben
Lágy öleléseddel fon körbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése