Az ember meséje ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember meséje
talán hasonlít
a tücsök, és a hangya
meséjére,
de ebben a mesében az
ember gyűjtöget,
csak nem elég
előrelátón,
sokat sütkérezik a
műfényben,
és valódi fényt
keveset enged magába,
talán azért lesz
öregségére magányos,
mert élete során
nem gyűjtött össze
annyit,
hogy még ki is
kisugározzon belőle,
egy életet él úgy le,
hogy cseppet se
gondol a közelítő télre,
amikor a meleghez már
kevés a külső fény,
a kályha melege sem
elég,
mikor a tartalékoltat
kellene elővenni,
másra szorul, amikor
megszületik,
és másra, mielőtt
meghalna,
mintha közben semmi
nem történt volna,
de hiába a segítség,
ha bentről semmi nem
melegít,
az élet során sok más
összegyűlik,
de annyi belső
szeretet nem,
hogy jusson öreg
napjaira,
hogy a lélek mécsesét
meggyújtva
kitartson végig, vagy
ki tudja, tán azon is túl,
és néha, mint egy jó
öreg kályha,
másokra is meleget
sugározzon
2010. márc. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése