A lélek adta boldogság
Tudod arra gondoltam,
a valódi boldogság
nem harsány,
nem feltűnő, talán,
hogy ő a boldogok
közül való,
aki benne van se tud
róla,
őt is utoléri a
fájdalom,
de van egy piciny
zugocska,
ahova hazatérhet a
legnagyobb viharban,
ahol meleg,
biztonságot adó kályha várja,
ahol megnyugtató a
csönd,
talán van egy
kényelmes karosszék,
hozzá egy jó könyv,
a lélek adta
boldogság ilyen,
vagy ehhez hasonló
lehet,
de csak míg be nem
avatkozik
a lélek dolgaiban
járatlan ember,
míg nem változtat
erőszakkal rajta,
nem akarja
átrendezni, túlzsúfolni,
kényelmetlen
darabokkal modernizálni,
ha nem manipulálja a
világ elvárásai szerint,
ha a valódi virág
helyett nem rak művirágot,
ha nem akarja
korlátokkal szabályozni,
akkor a világ zűrzavarában
is
megmarad a lélek
boldogságot adó
menedéknek,
az ilyen öröm nem
harsány,
és nem megfogható,
oka sincsen
magyarázható ,
talán kívülről csak
annyi észlelhető,
hogy abból az
irányból szelíd,
békességes meleg
sugárzik.
2010. márc. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése