Mosolyt csalva ...
Tudod arra gondoltam,
ha egyszer a virágok
világra szóló bált
tartanának,
és ha ott a kényes,
igényes rózsa lenne
a bál szemet
kápráztató királynője,
a hóvirág pedig olyan
győztese,
aki előtt minden
virág tisztelettel fejet hajt,
hiszen ő tisztának
megmaradva,
háború nélkül győzte
le
a legzordabb, a
legkegyetlenebb telet,
ő lenne a virágok
között
leggyengébben is a
legerősebb,
akkor az ibolya
egy olyan
virágáruslány lehetne,
aki a figyelmet
szerénységével,
halk szavával,
csodás illatával,
szépséges színével
vonná magára,
amikor a bálterembe
belépne,
egy pillanatra a
levegő is megállna,
a zene is megnémulna,
ő pedig csendesen,
kedvesen,
minden virágot
ismerősként üdvözölne,
hisz ő egy olyan
kicsinyke virág,
aki igénytelenségével
megél a világ szinte
bármely táján,
elég neki, ha van
föld, és víz is van,
a legtávolabbi,
legszegényebb vidéken
is
mosolyt csalogat
kedvességével
a fáradt vándor
szívébe.
2010. márc. 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése