Vágyom a fényre
A napfény az életet
adja nekem. Gyöngéd simogatás, csókok özöne fáradt tagjaimra. Meleget ad a földnek,
lélegzetet minden apró kis élőlénynek, éltető energiát az apró kis csíráknak.
Bebújik a fák mély kérgeibe, gyökereibe éltető vérként kerengve. A sugár minden
apró kis zugba, a föld mélyére besugárzik. A madarakat dallamra fakasztja, s a
szívekbe erőt, életet, vágyakat hoz. A víztükröket lágyan simogatja,
játszadozik a szellővel, bukfencet vetnek a sugárnyalábok. Égi szemeiből lövi
ki a fényt, olykor égető, tűző lángot lövellve, vagy szürke felhőtakaróba
burkolózva. Sugárzó, ragyogó mosolyú, - a Mindenség csodája. A csillagok, a
Hold éltető fénye – az égbolt simogató álma, - a mennyet és Földet kitáróan. Az
újuló nap, a végtelen éltetője.
Ébredj Nap! Juttass
fényedből, simogass sugaraiddal – adj életet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése