Téli reggel
Ködös, párás köntösbe
burkolózik a reggel, elköszönve a csípős éjszakától. Didergő madarak ülnek a
kopasz ágakon. A szürke égbolt alatt gubbasztanak, szárnyukat maguk alá hajtva.
Sóhajtozva kél a szél, fagyos leheletet fújva trombitáján. Fehér hófoltok
rongyossá homályosulnak a tetőkön, a kopasz ágakon. Fehér pamacsok lógnak az
örökzöldek dús lombjai között.
Emberek sietős léptei
az utcákon a dermedt ébredésben – munkába igyekezve.
Az otthonok melegében
kócos, borzas fejek húzzák magukra takaróikat. Ébredezve picinyke lábak
totyognak mamájuk után, apró kis kezek fonják át nyakukat szeretettel - az ágyból kibújva. Meleg tejecskét kortyolva,
majszolva vajas kenyérszeletüket, kalácsukat – üldögélnek álmodozó szemekkel az
asztalnál. Álomittas szemük sarkában elsimult könnyekkel, selymes, meleg,
szívhez szóló hangon szólva:
Mamácska – kérek még
egy kis tejecskét.
Álmos kis szemeiket
dörzsölve kukucskálnak a párás ablakon, a Nap sugarát keresve, ami még elbújva
pihen meleg takarója alatt. A pici szemek megpihennek az ablakon túli világon.
Esik a hó!
Csillogó szemmel,
ragyogó tekintettel kísérik a libbenő hópelyhek útját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése