Fájó elmúlás
Hideg a levegő,
éles a szél, metszőn vág
Kopár fák ágai sírnak
fakó, szürke a láthatár
A tél nyirkos ölelése
hervadón lebeg felettem
rám telepszik a szürkeség
Az elmúlásban szomorú a lelkem
fájó könnyek égnek szememben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése