A tél örömei
Tudod arra gondoltam,
a télnek örömei is vannak,
de azok leginkább csak
rövid pillanatnyiak:
a hó ugyan esik (talán),
hogy elolvadjon aztán...
olyankor nincsen ültetés,
nincs csírázás,
rügyfakadás,
és nincsen virágzás,
örömteli termés sincsen,
a télből a szüret is hiányzik:
de a tél mégse meddő,
ő hozza
a tavaszt világra,
nélküle az sem lenne...
és hideg lélekkel,
szeretet nélkül is vannak
örömök az életben,
de azok múlóak hamar,
hiányzik belőlük a tavasz
a nyár és az ősz
egymásra épülő szépsége,
miknek varázslatos titkot rejt
minden pillanata...
hideg a szeretet nélküli szív,
de, ha a körülmények megérnek,
ha a fagyos talaj felenged,
a Nap, ha kiragyog,
a szeretet, mint a hóvirág,
a téli takaró alól is kidugja fejét,
az ő boldogságos tavaszán
minden borul virágba...
a tegnap még alig látszó
mára már virágzó,
a csodás terméseit
meghozza rendre
a rügyező szeretet...
azért a tél se mihaszna,
nélküle
újjászületés nem lenne:
a szeretet akkor sem halott,
mikor sehol se látszik,
talán csak pihen
a lélek hideg telében,
várva arra,
hogy az idő kedvezzen,
dologra jelentkezzen.
a télnek örömei is vannak,
de azok leginkább csak
rövid pillanatnyiak:
a hó ugyan esik (talán),
hogy elolvadjon aztán...
olyankor nincsen ültetés,
nincs csírázás,
rügyfakadás,
és nincsen virágzás,
örömteli termés sincsen,
a télből a szüret is hiányzik:
de a tél mégse meddő,
ő hozza
a tavaszt világra,
nélküle az sem lenne...
és hideg lélekkel,
szeretet nélkül is vannak
örömök az életben,
de azok múlóak hamar,
hiányzik belőlük a tavasz
a nyár és az ősz
egymásra épülő szépsége,
miknek varázslatos titkot rejt
minden pillanata...
hideg a szeretet nélküli szív,
de, ha a körülmények megérnek,
ha a fagyos talaj felenged,
a Nap, ha kiragyog,
a szeretet, mint a hóvirág,
a téli takaró alól is kidugja fejét,
az ő boldogságos tavaszán
minden borul virágba...
a tegnap még alig látszó
mára már virágzó,
a csodás terméseit
meghozza rendre
a rügyező szeretet...
azért a tél se mihaszna,
nélküle
újjászületés nem lenne:
a szeretet akkor sem halott,
mikor sehol se látszik,
talán csak pihen
a lélek hideg telében,
várva arra,
hogy az idő kedvezzen,
dologra jelentkezzen.
2015. január 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése