Ébredve nappalra ...

Ébredve nappalra ...

Tudod arra gondoltam,
amikor az éjszakai álmát
az ember maga mögé hagyja,
ébredve nappalra
már-már kívülállóként
visszatekintve azt látja,
hogy az álom zavaros,
értelem nélküli sületlenség
legtöbbször, ha keres
logikát akkor se talál benne,
mintha egy bolond agy
torz szüleménye volna...
de időnként, a sokból
egy-egy álom igen is fontos,
ha nem megy el mellette,
ha az ember nem teszi
egy kalap alá a többivel,
akkor meglátja,
hogy az álom
nem mind szemétbe való,
hogy az álomnak értelme is,
fontos üzenete is lehet...
és talán, amikor az ember fia
az utolsó kapu nyílását várja,
visszatekintve az egésznek
az értelmét nem találja,
annyi benne a felesleges,
az össze-vissza való rohangálás:
de, van a sok közt olyan talán,
az egészhez képest kevés,
de a fontosságát tekintve
minden más törpe mellette,
olyan, amiért érdemes volt
az életet élni, ami mellett
nem lehet elmenni észrevétlen,
az pedig talán
nem is lehet más,
mint egyedül a szeretet,
amiért boldogság erre a Földre,
erre a rövid utazásra megérkezni.

2015. január 29.