Apukám emlékére
Nyomasztó, komor e
januári este
Csendesen ülök a
gyertyafénybe
Ma ismét
születésnapod lenne
S Te sem vagy velem –
immár tizenhat éve
Könnyek gurulnak bús
arcomon
A láng látja csak
feltörő bánatom
Emlékek sora árva
szívemben
A végtelent kutatom a
sötétben
Kegyelmet nem nyújt
az elmúlt évtized
Elillantak az évek,
suhantak fölöttem
Minden belevész a
távoli ködbe
Lassan elhagynak
szeretteim rendre
Kérdések, s válaszok
elszálltak messze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése