Boldogság, boldogtalanság ...
Tudod arra gondoltam,
az ember a boldogságot
a nincsben gondolja:
boldogság a koldus álmában
a mesés gazdagság,
a betegnek az egészség,
a tudatlannak
a mérhetetlen nagyságú tudás,
a gyengének a hatalmas erő,
a tehetségtelennek a tehetség,
a családtalannak a család...
pedig valójában,
ha a nincsből egyszer van lesz,
akkor kiderül, hogy önmagában
nem boldogít egyik sem,
ha valami mindegyikből hiányzik:
a boldogság
maga a szeretet talán,
de a szeretet, mint az arany,
sohasem teljesen tiszta,
mert önmagában talán
a mennyekbe illanna,
minden csepp boldogságában
van valamennyi, több néha,
máskor pedig kevesebb
boldogtalanság,
van úgy is, hogy a mérleg elbillen
a boldogtalanság irányába.
az ember a boldogságot
a nincsben gondolja:
boldogság a koldus álmában
a mesés gazdagság,
a betegnek az egészség,
a tudatlannak
a mérhetetlen nagyságú tudás,
a gyengének a hatalmas erő,
a tehetségtelennek a tehetség,
a családtalannak a család...
pedig valójában,
ha a nincsből egyszer van lesz,
akkor kiderül, hogy önmagában
nem boldogít egyik sem,
ha valami mindegyikből hiányzik:
a boldogság
maga a szeretet talán,
de a szeretet, mint az arany,
sohasem teljesen tiszta,
mert önmagában talán
a mennyekbe illanna,
minden csepp boldogságában
van valamennyi, több néha,
máskor pedig kevesebb
boldogtalanság,
van úgy is, hogy a mérleg elbillen
a boldogtalanság irányába.
2015. január 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése