Tea, füstölő és
gyertyák ...
Minden este fahéjas
teát iszom a szeretet bögrémből.
Mécsest, füstölőt
vagy gyertyát gyújtok és rád gondolok.
Ezek a magányos
estéim simogató pillanatai.
Nézem a lángot.
Az illat lengedez az
estben. Virrasztanak velem a csillagok is, ezek a kis mécsvirágok.
Az ezüst Hold
kukucskál rám - érdeklődően. Vibrálnak
az árnyak, szétfoszlanak az égi udvaron, melyet az est fonalai szálanként
szőnek át.
Lelkem ezekben az
érzésekben feléd szárnyal.
Azután a szeretettakarómba
burkolom magam és olvasok, vagy írogatok – és csak azt veszem észre, hogy
folynak a könnyeim, ami által dermedt szívem kicsit enged a forró cseppektől.
Vajon miért fáj mégis ennyire?
Pedig minden
pillanatomban itt vagy velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése