Áldás vagy átok?

Áldás, vagy átok?

Tudod arra gondoltam,
hogy a saját világáról
az ember semmit nem tud,
mint egy festményt,
látja úgy
a mostani pillanatot,
amit okkal, ok nélkül,
de ilyenre pingáltak:
a képen vannak
emberek szerencsések,
és olyanok, akiket
csapás csapásra sújt...
hogy miért készült így,
hogy véletlen, avagy szándékos,
azt nem tudja senki sem,
elképzelhető sok minden,
az is, hogy átok az,
ami látszik az áldásnak:
mert lehet az is talán,
hogy az a valóság,
amit az ember hisz mesének,
hogy egyszer elindult útján
a legkisebb, a legbátrabb,
akinek ki kell állnia
a sok nehéz próbát,
hogy végül érjen el a célba...
aki nem szenved, az el se indult,
aki el nem indult,
az sehova nem jut:
van, aki talán,
épp állja a nehéz próbát,
s hogy övé legyen az ország
és a királylány, az azon áll,
hogy képes-e
a rá mért nehézséget
áthidalni becsülettel,
mérhetetlen tisztességgel...
aki éli a világát kényelemben,
kényeztetve látszólag,
az tán el sem indult soha,
vagy idő elött feladta:
ahol már nagyon nehéz a fokozat,
elviselhetetlen szinte,
ott az ember tán már közel van,
űrhajós, aki csak akkor érhet célba,
ha elég erős ahhoz,
hogy a nagy utazást elviselje,
ha a nehéz próbát kiállja.

2015. január 15.