Január – alszik a
táj
Röpülnek az évek,
röpülnek a napok. Még tél van, még alszik a táj, de az új év elhozta januárt. A
januári hideg szikrázó angyalai hófehéren tündökölnek, vagy fénytelen napokkal
köszöntenek ránk. Kemény fagyokat hozhat a hónap, eshet újra a hó – vagy enged
szorításából a fagy, - olvadásnak indulhat a jeges föld. Ködfátyolba
burkolóznak a reggelek, szürke, kietlen a táj. A szobák mélyén jólesik a meleg.
Január bontja a karácsonyfákat és a kedves kis tavaszhírnök – a hóvirág –
kidugja fehér bóbitáját a havas jég alól, a csípős, vagy napsütötte
reggelekben.
*
Didergő fák fölött
hófelhők szállnak
a deres, zörgő ágak is napsütésre várnak
Sajog a szívem, jajgatnak mély sebeim,
összezavarodtak amúgy is kusza érzéseim.
Leszállt az este, elmúlt ez a nap,
lehullt a fény a csendes kertek alatt
Itt - ott bolyhos az ég, őszi széna a hajam,
az égen hunyorognak a csillagok - magasan.
Feljött a Hold is és a párás éjszakában
a fák és bokrok zizegnek a fázós januárban.
a deres, zörgő ágak is napsütésre várnak
Sajog a szívem, jajgatnak mély sebeim,
összezavarodtak amúgy is kusza érzéseim.
Leszállt az este, elmúlt ez a nap,
lehullt a fény a csendes kertek alatt
Itt - ott bolyhos az ég, őszi széna a hajam,
az égen hunyorognak a csillagok - magasan.
Feljött a Hold is és a párás éjszakában
a fák és bokrok zizegnek a fázós januárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése