Dallam kúszik csendesen ...

Dallam kúszik csendesen... 

Bús melódia szól az éterben
a dallam szívembe kúszik csendesen
pislákol az aranyló gyertyaláng
lelkünkben örök féltés a boldogság

 *

A dallamok, a hangok, a zene lelkünkben, a szívünkben születik.

Mindig érzéseket fejez ki.

Mert hisz az öröm, a szomorúság – minden pillanat – dallamokból áll,

abból tevődik össze.

A dallamok mindig belőlünk, saját énünkből szállnak,

indulnak el és a hangulatunkat, az érzéseinket fejezzük ki velük.

A mélyen bennünk levő dallamok csak annak hallhatóak, érezhetőek,

akiknek a szívében a szeretet, a mély, őszinte szeretet él.

Ha ez a szeretet hamis, csalfa – akkor a dallamok sem érnek el sem saját lelkünkhöz,

sem szeretteink, Kedvesünk lelkéhez sem.

Különleges érzés fog el bennünket a zene, a dallamok hallatán.