Elpihenő melódiákban
...
Aranyló alkonyfény
csillan a levelét vesztett, kopasz ágak között.
Rövid a naplemente,
hirtelen szürkül a horizont.
Madár vigyázza
fészkét a csípős, borzongató szélben;
még egyet-egyet
csiccsenve, mielőtt pihenőre tér.
Az ablakok mögül
lámpák fénye ébred, gyertyaláng libben az estben.
Szemünk a távolban
kutat merengve, a láthatár sötét vonalán kémleli a csillagokat.
Békét szór a földre a
csend, csak tompa harangszó zeng a messzeségből.
A szél is nyugovóra,
s pihenőre térnek a pillanatok, a vágyak, a sóhajok.
Tompulnak az éjszakai
neszek, s rejtelmes útjukra indulnak az álmok – az elpihenő nap utolsó
melódiájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése