Hólepte emlékek
Zúgnak a kopasz fák
ágai a vad, sodródó szélben. Ködös pára ereszkedik le a kertre.
Régi, meghitt emlékek
szívünkben.
Magányos vagy, csak
emlékei élnek benned a gyerekkornak
*.
A szürke, hideg
esteken nagyszüléd puha, meleg karjába bújtál, míg kint finoman hullt a hó.
Régi történeteket hallgattál, míg a szeretet bársony melegében mély pislogással
suhantál az álmok világában, továbbélve a mesékben, a meséket. A kemencében
pattogó tűz és átölelt a melegség.
A szegénységet
pótolta az egymás iránti szeretet. A finom kalácsok illata ma is orrodban van.
Azok a gyerekkori
ízek és illatok csakis álmaidban élnek veled, s melengetik szívedet.
*
Hidegen fénylő
holdvilág, a lét és nem lét küszöbén derengő éjszaka. A lámpa fénye melegen,
puhán omlik a szobában, árnyakat vetve a falakra, a tárgyakra. A nagy
cserépkályha finoman ontja lágy melegét, a láng fénye játszadozik az ajtó
résein át. A kályha előtt kosárban tűzifa hasábok, illatuk betölti a lakást.
Sok-sok tél elmúlt. A
szülői ház telei, a régi emlékek felidézése.
*
Évről évre mindenben
ott van a változás.
Már évek óta társaddal élsz, - magad otthonában. Szüleid is már rég
a Mindenséget lakják.
Párod hozzád bújik
meleg öleléssel, talán ő is a régi gyerekkorról, a szülői házról álmodva, -
lelkében a szeretet emlékével szárnyalva a régmúltban.
*
A puha hó belepte a
kertet teljesen. Békesség, csönd, s a fehér fények uralták az estet, s egy-egy
lámpa fénye aranylott az ablakok mögött. Szél susogott az örökzöld bokrok
között.
Az emlékek ölelnek
ezen a havas, csípős, téli esten.
*
Fehérek az álmok, s
fehéren ül a tél a kert felett. Lágy, finom fények szűrődnek ki az ablakokon.
Az égbolton hideg fénnyel kél és lebeg a Hold, s körötte dermedt fénnyel
sziporkáznak a csillagok.
A fehér kertre
árnyakat vet az éj. Angyalszárnyak suhannak a széllel az éjszakában.
*
Esik a hó. A kályhában
a láng olykor magasra lobban, ahogy a szél belefúj a kéményről.
A fahasábok
csillagszikrákat szórnak a tűztérben. Gyönyörű, hangulatos, ahogy a lángok
nyaldossák a fahasábokat. Zúg a szél, átfúj a kéményen, rengeti az ablakok
zsalugátereit.
A szívek tele vannak
emlékekkel, a fájó, vagy örömteli emlékekkel. Duruzsoló lángok, gyerekkuncogás
a háttérben. Békés este a szállingózó hóesésben.
Puha, mély árnyak,
libegő lángcsóvák. Az ablakok mögött dermedt hideg ül meg. Lágy dallamokként
duruzsol, pattog a tűz, citerazene peng
apukám keze alatt.
Finom illatok
terjengnek az otthonunkban. A házban megálltak az emlékek, a szíveket
melengetve.
Lassan megállt a
havazás. A párnás, puha hó betakarta a gyerekkori emlékeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése