Természeti csapás ...

Természeti csapás ...

Tudod arra gondoltam,
hogy megzavarhatja
a legbékésebb táj nyugalmát
egy természeti csapás,
renghet a föld alatta,
a szelíd fákat pusztíthatják
éhes, feneketlen gyomrú
apró kis kártevők,
a folyó vizébe
szivároghat méreg,
érheti sokféle csapás,
de, amelyik legtöbbet árt,
az az, amelyik véget vet,
amelyik az elvett békét
nem engedi vissza többé...
csapás éri sokszor
a lélek békéjét is,
s ha a bajok
versenyt rendeznének,
(melyik közülük a legnagyobb)
eredményt hirdetni alig lehetne: van,
ki a gazdagság elvesztésébe belehal,
más túléli a legnagyobb tragédiát...
hogy melyik a legveszedelmesebb,
megmondani ki tudná,
de az talán,
függetlenül a nagyságtól,
a fájdalom mértékétől,
amelyik a lelki békét
örökre elveszi: lehet akár
egy erőszakos kártevő,
egy békét nem hagyó
gonosz gondolat...
a csapások közt
lehet a legkegyetlenebb az,
amelyik a lelki békét
nem csak elveszi,
de elrejti olyannyira,
hogy azt a halandó
meg nem találja soha.

2015. január 19.