Csendes magányomban
Némán fekszem csendes
magányomban. Az asztalon az ünnep gyertyafényei világítanak. Inog a láng, a
tükör többszörösen veri vissza a pislákoló fényeket. Nem tudok aludni.
Gondolataim gyorsvonat – sebességgel száguldoznak. Érzéseimben – érzéseimet
lapozgatom. Meg ne tudd, milyen fájó gondolatok kavarognak bennem. Üres az
életem. Újra és újra beleszédülök a gondolataimba, hajnalra várva figyelem
magamat. A szállingózó hó csillog a gyertyafényben. Rebbenek, riadok az
érzésekre. Ingatag a lelkem – szakadékok felett imbolyog. Vakvágányra jutottam
ismét. Süllyedek egy mély világba, derengenek az emlékek. És derengenek a
gyertyafényben a tárgyak körvonalai. Nincs új jövőm, a pihenőm már álmaimban
sem érnek el. Gyötrelmesek a riadt reggelek is. Próbálok közelíteni még maradék
hitemmel. Kérem az Istenemet, segítsen magamhoz újra visszatalálnom. És segítsen
újra RÁD lelnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése