Amikor két szívben fészket rak ...

Amikor két szívben fészket rak …

https://www.youtube.com/watch?v=niqfHOE__OA

Amikor két szívben fészket rak a szeretet, - az érzés ki is repül hirtelen?   

És ott hagyja a fájó szívet magányosan, - a múltjával együtt.

Ha eloszlanak a felhők, a szivárvány is tovaszáll az égbolt alatt.

Bús a lelkem, messze szállnak  gondolataim, - az emlékeim szárnyán.

A nap ragyogóan kibújik napok óta – elragadó – mégis szívet tépő.

A fenyők a kertben sosem hullajtják le lombjukat, és gyönyörűek már a fák, a bokrok, - melyeket nemrég még befontak a hópihék, a vattacsomók öltöztették fehérbe, - élni kezdenek.

A vöröslő alkonyat fénylő varázslattá változtat mindent.

Szép ez az újuló világ, - elmélázva csodálom.

Bús a lelkem, messze szállnak  gondolataim, - az emlékeim szárnyán.

Sokat gondolok Rád, Te éltetsz!

... Vannak olyan pillanatok az életben, amikor azt érzed, -
nincs értelme az életednek - és semminek ..

Amikor mindenki magadra hagy, és egy szó kellene - nem érzelmes levelek -
csak egy szó, hogy érezd, tudd, - gondolnak rád ..
Mikor azt érzed, - a következő pillanatban már nem is vagy -
magadra hagyatva, - küzdve - talán éppen az életedért - na
nem azért, hogy olyan sokat jelent, hogy nem vagy - hanem
azért, mert még úgy érzed, nem fejeztél be mindent, amit
kellett volna .. Küzdve az életeddel vagy az életedért? -
de minek is ..
mikor TŐLE sem kapsz egy szót sem .. Tőle, aki a szívedbe
örök fényt ad, - aki éltet - már Ő éltet - mert nélküle
értelmetlen minden ..
Vajon Ő olvassa e, amit fetrengve és Rá gondolva is neki
szánsz, vajon??? vajon, Ő gondol e rád?

Add a szereteted melegét!

Adj erőt lelkem szárnyalásához.